Great Ocean Road túra – dec 28.

2007. december 28.
 
Adelaide-re három napot szántunk eredetileg, de mivel már első este minden fontosabb dolgot megnéztünk, nem kapkodtunk. Az útikönyv szerint két dolog volt még amit érdemes megnézni, az Ayers House-t, valamint Glenelg-et. Mi az elsővel kezdtük a napot, gyalog kb. 15 percre volt a szállásunktól. Ayers House egy gyönyörű koloniális épület, ahol Sir Henry Ayers, Dél-Ausztrália egykori miniszterelnöke lakott egészen haláláig, 1897-ig. Ma már csak egy része látogatható, bemutatva az egykori elnök és egyben gazdag üzletember családjának életét. A nagyobb részben két elegáns étterem működik. Egyébként Uluru, a híres "szikla" a szárazföld közepén is erről az úriemberről kapta az ausztrál nevét: Ayers Rock.
 
Mivel tegnap lemaradtunk róla, újra kigurultunk a vadasparkba, hátha tudunk koala macit fogdosni. Picit izgultunk, mert a koala ölelgetés az időjárás függvényében történhet csak. Benne volt a tájékoztató füzetben, hogy ha a hőmérséklet 32 fok felé kúszik, akkor törlik ezt a délutáni programot, mivel a kis bundások nem bírják ezt a nagy meleget, az ölelgetés, fogdosás pedig pláne fokozza a hőmérsékletet, és ettől stresszesek lesznek. Sajnos amitől tartottunk az bejött, mert mire kiértünk a vadasparkba, már jóval 30 fok fölött volt a hőmérséklet, úgyhogy ki is volt rakva a tábla, miszerint a program elmarad. Természetesen az állatok az elsők, de azért azt nem igazán értettük, hogy a koala ölelgetést miért rakják délután 2 órára???? Hiszen akkor van a legmelegebb. Így az év felében nem is lehet a közelükbe menni. Miért nem lehet ezeket a cuki állatokat rászoktatni a  reggeli kelésre???? 🙂 Hát eléggé csalódottak voltunk. Így elmaradt a nagy fotó, amin az ölünkben szorongatunk egy szőrős kis koala mackót. 🙂
 
Bánatunkban lementünk Glenelg-be, ami Adelaide tehetősebb, tengerparti lakónegyede. Végig a part mentén elegáns apartman házak sorakoznak, előttük a kikötőben yacht-ok, luxus hajók. Maga a tengerpart nagyon jól ki van alakítva, és tele volt emberrel. Nem csoda mondjuk, mert volt legalább 35 fok, ha nem több. Mi mindenesetre legalább 45-nek éreztük. A víz hosszú métereken befelé sekély, kb. derékig érő, úgyhogy pancsolásra tökéletes. Mivel nem túl mély, ezért melegebb is a szokottnál, úgyhogy kivételesen tényleg jó volt kicsit a lábunkat belelógatni. 🙂 Mivel fürdőrucit nem vittünk magunkkal, úgy terveztük, hogy majd később délután visszajövünk és kifekszünk kicsit a napra. Életveszély lett volna kora délután kirakni magunkat sülni a partra. Ráadásul semmilyen napernyő vagy árnyékos rész nincs a parton. Már az is sok volt, amíg végigsétáltunk a hosszú parton. Iszonyú erős a nap, tényleg szinte fáj, annyira éget.
 
A parton valamilyen strandröplabda bajnokság ment éppen, azt néztük egy ideig. Számomra rejtély, hogy bírják csinálni ilyen rekkenő hőségben?!
 
Beljebb pedig atlétikai verseny zajlott, ott is üldögéltünk egy kicsit, úgyhogy így volt már vagy 7 óra, mire elindultunk visszafelé. Az út kb. fél óra autóval vissza a belvárosba. Letettük a kocsit, majd kisétáltunk megint a városba sétálni meg vacsizni valamit.
Túlzásba nem vittük a mai napot, és kicsit fáradtak is voltunk. Másnap reggel pedig amúgy is korán kellett kelnünk…
Advertisements
This entry was posted in Utazás. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s