Great Ocean Road túra – dec 27.

2007. december 27.
 
A térkép szerint Kingston után, egészen Adelaide-ig már nincs túl sok látnivaló. Igazából az autóút egy hatalmas nemzeti parkon vezetett keresztül (Coorong Nemzeti Park), ami egy-két óra vezetés után igazság szerint eléggé monotonnak tűnt. A táj nem volt túlságosan változatos, homokos, bozótos sík területek, néhol egy-egy kisebb tóval tarkítva. Mindenhol ki volt táblázva, hogy kenguru veszély, úgyhogy óvatosan mentünk, tanulván a múltkori esetből, amikor átrohant előttünk egy kis lüke kenguru.
 
Az első igazán említésre méltó hely Murray Bridge volt, amely nevét Ausztrália legnagyobb folyójáról a Murray-ről kapta. A város a folyó két partjára épült, és igazából egy nagy látványossága van, maga a folyó, ahol régi lapát meghajtású hajók is közlekednek még. Láttunk is egyet, nagyon jól nézett ki! Hasonló stílusú, bár jóval újabbak is cövekeltek a parton. Ki lehet ezeket a hajókat bérelni, teljesen önellátóak, és végig lehet hajózni vagy csak egy-egy szakaszon le lehet velük csorogni a folyón. Ezt egyszer szívesen kipróbálnám, mert hatalmas élmény lehet. A hajók nagyon jól néznek ki, valószínűleg minden szükséges dologgal fel vannak szerelve, akad köztük egészen luxus kategóriás is. Egy-két embernek persze nem éri meg, viszont családdal vagy baráti társasággal irtó jó dolog lehet! Kellemes Tisza-parti hangulatunk lett rögtön. 🙂
 
Útban Adelaide felé még egy városkában megálltunk, Hahndorf-ban, ami ahogy a nevéből is látszik, nem egy aboriginal helység. 🙂 Hahndorf Ausztrália legrégibb fennmaradt német települése. Az első telepesek 1838-ban érkeztek egy bizonyos Hahn kapitány parancsnoksága alatt futó hajón. Az útikönyv szerint számos klasszikus német stílusú házat lehet látni a kisváros főutcáján. Őszintén szólva, mi egy igazán német stílusú házat sem láttuk, pedig jártunk már mindketten német földön. Mindenesetre végigsétáltunk a főutcán, amely mindkét oldalán "ezermesterek" árulták a szuveníreket. A német falu jelleg mindössze abban tűnt fel, hogy az utcán sétálva sok helyen német anyanyelvű illetve német sramli szűrődött ki a boltokból, éttermekből. 🙂 Egy klasszikus német kocsmát láttunk viszont, ahol eredeti német söröket és ételeket szolgáltak fel.
 
Adelaide, a Mount Lofty-hegység lábánál fekszik, amely legmagasabb pontján, 727 méter magasan egy kilátó található, ahonnan gyönyörűen látni az egész várost. Szerencsénkre szép tiszta idő volt, úgyhogy el lehetett látni egészen a tengerpartig, sőt még Kangoroo Island-et (Kenguru Sziget) is láttuk a kilátóból, amely Adelaide-től kb. 200 km-re fekszik.
 
A hegycsúcs alatt található a Clealand Wildlife Park (vadaspark), ahol lehetőség van az állatok etetésére, simogatására és ahogy láttuk a kiírásban van "koala ölelgetés" is, amitől teljesen lázba jöttünk, mert Victoria államban ez törvényileg tilos, még csak simogatni sem szabad a koalákat, nemhogy ölbe venni és ölelgetni. Sajnos zárás előtt egy órával értünk csak a vadasparkba, így úgy határoztunk, hogy majd másnap feltétlenül visszajövünk, mert muszáj megtapiznunk egy koalát, ha már egyszer itt South Australia (Dél-Ausztrália) államban ez megengedett.
 
Legurultunk a hegyről, be a városba és megkerestük a szállásunkat. Gyorsan becsekkoltunk, majd elmentünk még sétálni egy kicsit. Adelaide az állam fővárosa és az itteniek büszkék arra, hogy a város Ausztrália művészeti fővárosa. A város könnyen körbejárható gyalogszerrel, amit mi is tapasztaltunk, mert tulajdonképpen végigsétáltuk az este az egészet. 🙂
 
Maga a belváros egy rács alaprajzú, egymásra merőleges utcák összessége, amelyet körbe végig parkok szegélyeznek. Szinte ugyanakkora alapterületen terülnek el a parkok, mint maguk az épületek és lakott részek. A parkok természetesen gyönyörűen gondozottak, tele szebbnél-szebb virágokkal. A szállásunk a belváros kellős közepén volt, úgyhogy minden karnyújtásnyira volt tőlünk. Elindultunk nyugati irányba, ahol rögtön belebotlottunk a korinthoszi oszlopokkal díszített Parlamentbe, majd a Fesztiválközpontba, amely 1977-ben épült a Torrens folyó partján, amely átszeli Adelaide-et. A folyó gyönyörű, vízibiciklivel végig lehet rajta pedálozni. Közepén két szökőkút is található, amelyek körül "papírhajónak" látszó réz csónakok úszkálnak. Átsétáltunk a folyón, ahol megnéztük a St Peter Katedrális ikertornyait, majd átsétáltunk a város tucatnyi parkjainak egyikén, vissza be a belvárosba, amely a Rundle Mall köré összpontosul, rengeteg áruházzal, butikkal, üzlettel. Most zajlanak éppen a nagy Karácsony utáni leárazások, úgyhogy este 8-9 felé is még özönlött a tömeg ki-be az üzletekből. A legszebb korabeli épület a soron az Adelaide Arcade amit valamikor az 1880-as években építettek. Ilyen bevásárló árkád található Melbourne-ben is, és láttunk Sydney-ben is egy párat. Viccesek voltak az utcában a dekorációk, főleg egy tengerparti homokból épített karácsonyi jelenet vagy életkép télapóval meg törpékkel.  Ahogy Melbourne-ben, itt Adelaide-ben is nagy hagyománya van az utcai művészetnek (street art). Ennek egyik vicces példája a sétálóutcában található malacok. Hogy a rézből készített kucuk mit jelképeznek, azt ne kérdezzétek. 🙂
 
Elsétáltunk még a város mértani középpontjának számító Victoria térre is, ahol most hatalmas karácsonyfa áll. Ritka ronda műanyagból ez is, mint Melbourne-ben. 🙂
 
Érdekes amúgy ez a tér, mert ahogy forogsz körbe a négy égtáj felé, és nézegeted az épületeket, szinte minden stílusból találsz legalább egyet. Meglehetősen eklektikus látványt nyújt egymás mellett a tér közepén található szökőkút, a gyarmati időkben épült kormány épület, a Főposta épületének impozáns óratornya, az 1800-as évekbeli katedrális tornya és a háttérben magasló modern üveg épületek, Ausztrália egyik bankjainak és multi vállalatainak mega logóival a tetején. Mindez megspékelve egy kissé gagyi műanyag karácsonyfával, és a tér körül végig zötykölődő, vidám, színes Combino villamossal. Szóval van itt minden, mint a búcsúban. 🙂
 
Megnéztük még a városházát, amelyet Edmund Wright tervei alapján készítettek, amely ma a város elsőszámú koncert terme és rendezvény központja. Az építészről elnevezett Edmund Wright Házat 1971-ben le akarták bontani, de akkora felháborodást váltott ki a lakosokból, hogy végül megtartották.
 
Tulajdonképpen ezek Adelaide történelmi nevezetességei, amit még mindenképpen meg fogunk nézni az Glenelg, amely a város üdülő körzete, ahol maga a beach (tengerpart) is található. Gondolkodunk még azon is, hogy ha marad időnk, akkor elautózunk a Barossa völgybe, ahol a nagy borgazdaságok találhatóak és ahol állítólag Ausztrália legjobb borait készítik.
Advertisements
This entry was posted in Utazás. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s