Great Ocean Road túra – dec 26.

2007. december 26.
 
Annyira élveztük a Portland-i szállást és az ágy őszintén szólva annyira kényelmes volt, hogy semmi kedvünk nem volt felkelni reggel. A nap ezerrel betűzött a szobába, az óceán kellemesen hullámzott és semmi mást nem lehetett hallani, mint a hullámok morajló hangját. Szerencsére az idő folyamatosan melegedett az elmúlt 3 napban, úgyhogy ma reggelre már annyira meleg volt, hogy a reggelit a teraszon fejeztük be. El tudtuk volna viselni még ezt a paradicsomot egy pár napig. 🙂
 
De hát kelni kellett és menni tovább, mert a következő estére már másik városban volt szállásunk és addig még ezernyi látnivaló várt ránk.
 
Az első célállomás Mount Gambier volt, amiről túl sokat nem tudtunk amikor odaértünk, csak annyit, hogy van egy nagy tó a városban. 🙂 Megkerestük az információs irodát, ami végig az úton, minden egyes városban megtalálható, még a legkisebben is, és valami elképesztő mennyiségű prospektust és tájékoztató füzetet osztogatnak. Hihetetlen amúgy mennyire felszereltek ezek az irodák, még a legútszélibb, legeldugottabb városban is!
 
Szóval Mount Gambier egy igazi kráter város, tele van ugyanis különféle, évezredekkel ezelőtt kialakult üregekkel, barlangokkal. A városka egyébként a nevét arról a vulkánról kapta, amelynek a lankáin épült.
 
Az első ilyen érdekesség a Cave Garden volt, ami eredetileg egy barlang volt, amelynek a teteje beszakadt és egy hatalmas kráter alakult ki a felszín alatt. A mélyedésben egy gyönyörű virágoskertet alakítottak ki, tele labdarózsákkal. Mint egy kis szeletke édenkert, olyan volt az egész. Megnéztünk egy hasonló krátert még a szomszéd utcában :), aztán elgurultunk a városka legnagyobb látványosságához, a Blue Lake-hez, azaz kék tóhoz. A Blue Lake igazából nyáron vonzza a legtöbb turistát (november és március között), mivel a tó színe ilyenkor a megszokott szürkés-zöldes árnyalat helyett gyönyörű kék lesz. A víz kristálytiszta és tényleg valami elképesztően kék a vize. A színváltást a víz évszakonként eltérő fényvisszaverő-elnyelő képessége, illetve a vízben található kalciumos üledékek és algák együttes hatása okozza. Erre állítólag csak az elmúlt 10 évben derítettek fényt?! 🙂 Olyan hatása volt egyébként a víznek, mintha beleöntöttek volna a kráterbe valami kék festéket. Teljesen egységes felszín, sehol egy sötétebb-világosabb folt. Mindehhez tökéletes keretet ad az üde zöld növényzet körben a tó körül. Fantasztikus látvány.
 
Egyébként ez, a mintegy 75 méter mély tó az egyik fő forrása a város vízellátásának. További három ilyen krátertó található még Mount Gambier-ben, amelyek azonban már nem változtatják a színüket és a helyiek legkedveltebb fürdőhelyeinek egyike.
 
Tovább haladva a part mentén, a következő városka Beachport, ami a szokásos "egy főutca és egy keresztutca" típusú helységek egyik gyöngyszeme. A városka bálnavadász-állomásként alakult ki az 1800-as évek elején. A strand nagyon szép volt, a víz sekély, amelyen több száz méter hosszú mólon lehetett végigsétálni. A víz nagyon sekély volt és kristálytiszta türkiz színű.
 
Naná, hogy megnéztük a helyi világító tornyot is! Mindenképpen megérte, pláne azért mert ez nem a megszokott fehér-piros színben pompázott, hanem sima beton szürke volt. 🙂
 
Következő állomás Robe volt, amelynek túl sok látványossága nem volt, ellenben az eddigi legklasszabb tengerpartot találtuk itt! A neve Long Beach, és valóban hosszú, mert mintegy 10 km-es szakaszon nyúlik el. Sekély víz, finom fehér homokos part, szóval nagyon fincsi volt! Az embernek nyargalászni lenne kedve a homokban és papírsárkányt eregetni, vagy hogy még inkább hasonlítson egy romantikus dráma hősnőjéhez, kutyát sétáltani. 🙂
 
Szóval a város több izgalmat nem tartogatott számunkra, de persze azt már mondanom sem kell, hogy itt is találtunk egy világító tornyot, ami itt Robe-ban igazából egy obeliszk.
 
Késő délután lett mire mindent megnéztünk, úgyhogy gurultunk tovább Kingston-ba, ahol a ma esti szállásunk volt lefoglalva. Na, itt aztán tényleg nem volt semmi, ami miatt érdemes lett volna több időt eltölteni a szükségesnél. 🙂 Szép hosszú, gyönyörűen ápolt füves strandja van, amin egy jót sétáltunk este vacsora után aztán elméláztunk kicsit a naplementében. Ja, és majdnem kihagytam, megnéztük a világító tornyot! 🙂
 
A városkában átélt legnagyobb élményünk a vacsora volt, pontosabban az a fiatal nőci, aki kiszolgált minket. 🙂 Egyetlen egy jelzőt ismert a lány, az "excellent", azaz kitűnő kifejezést. Tök mindegy volt mit kérdeztél tőle, vagy mit mondtál neki, mindenre az volt a reakciója, hogy "excellent". Elneveztük Miss Excellent-nek a csajt, és már vártuk, hogy a reggelinél ő hozza ki nekünk az "excellent" reggelinket és megmondhassuk neki, hogy "excellent" volt az előző esténk. 🙂
 
Másnap reggel amikor tovább indultunk, találtunk még egy éttermet a városból kivezető úton, amelynek bejárata előtt egy 17 méter magas rák "csalogatta" az arra járókat. 🙂
Advertisements
This entry was posted in Utazás. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s