Great Ocean Road túra – dec 25.

2007. december 25.
 
Hát, ha már ünnep, akkor legyen ünnep… mi is ellazultunk és egészen délig ki sem másztunk az ágyikóból. Annyira fincsi volt a napsütés, a szikrázó víz az orrunk előtt, a kellemes tengeri levegő… folytassam? 🙂 Hál’ istennek az idő is melegebb lett, úgyhogy végre nem kellett felvenni a kapucnis pulóvert, meg a kabátot. 🙂
 
Reggeli után (kb. 1 órakor) elindultunk vissza Port Fairy-be, ami tegnap kimaradt. Igazság szerint túl sokat nem vesztettünk volna, ha nem jövünk vissza, mert igazából egy világító torony és egy kis sziget kivételével más izgalmat nem találtunk a városban. Illetve községben, mert a lélekszám szerintem itt sem haladja meg az 500-at. 🙂 Mindenesetre megnéztük a szigetet, rajta a világítótornyot, valamint a kikötőben egy nagyon helyes kis utcát, amivel ki is pipálhattuk az útikönyv szerint is felsorolt látnivalókat. A furcsa csak az volt, hogy egy lélek nem mászkált az utcán, max az a 4-5 turista, mint mi. Látszott, hogy náluk aznap van a Karácsony, ráadásul itt karácsonyi ebéd van és nem vacsora. Mi pont ebben az ebéd utáni időszakban érkeztünk, amikor valószínűleg az összes helyi otthon ejtőzött a karácsonyi vacsora után. 🙂
 
Az ausztrálok amúgy picit másképp ünnepelnek, mint mi. Náluk a karácsony egy jó kis szabadtéri piknik vagy BBQ a kert végében. Utána esetleg egy kis golf vagy krikett délután. Nem tudják ezek mi az igazi karácsony! 🙂
 
Port Fairy után visszamentünk Portland-be, és megnéztük a környék két nagy látványosságát. Az egyik egy kilátótorony – na neee! –, a másik pedig egy csodálatos, homokos, több kilométer hosszú tengerpart. Ez a tengerpart (Cape Bridgewater) az egyik legszebb, amit valaha láttam. Illetve óceánpart, csak az olyan idétlenül hangzik. 🙂 Iszonyatos hosszú volt a partszakasz hatalmas hullámok, és a homok, mint a liszt olyan finom. Sajnos a víz brutálisan hideg volt, úgyhogy a lábam ujjánál többet nem is dugtam bele, de maga a part nekem nagyon bejött! 🙂 Őrület, hogy az egész országot ilyenek veszik körbe, és bármerre is autózol, nem kell menned túl sokat, előbb-utóbb "belebotlasz" egy ilyen gyönyörű partszakaszba. Úszni mondjuk nem szabad mindenhol, csak ott, ahol kint van a sárga-piros zászló vagy jelzés. Ez jelenti azt, hogy vízi mentők vannak a parton, tehát ha bármi baj van, azonnal el tudnak látni. A többi szakaszon, ahol nincs ilyen jelzés, ott nem ajánlják az úszást. Vagy azért mert túl sziklás és veszélyes, vagy mert előfordulhatnak cápák illetve medúzák.
 
Természetesen ezen a napon sem volt egy deka felhő sem az égbolton. Majdnem minden második nap ilyen az égbolt. Legalábbis ha jó idő van, akkor szinte mindig. A fényképek így olyanok, mintha kicsit meg lettek volna piszkálva, de nem, ilyen az égbolt! Néhány képen elképesztő színeket produkál. 🙂
 
A világítótorony (Cape Nelson Lighthouse) túl sok újdonságot nem hozott nekünk. Ugyanúgy nézett ki, mint az eddig látott összes torony. Mégis akkora lelkesedéssel megyünk megnézni mindet, és úgy elcsodálkozunk mindegyiken. 🙂 Nem tudom miért, de nagyon tetszik nekünk. Olyan jól néznek ki, még akkor is, ha tök egyforma mindegyik! 🙂
 
A Portland-i toronynál rajtunk kívül nem volt ott senki. 🙂 Picit félelmetes is volt ott mászkálni a semmi közepén, kilométerekre mindentől. Ezt még szoknunk kell itt Ausztráliában, és még nem is jártunk a kontinens belsejében, ahol ez ezerszer ilyen durva! Belegondolva néha tényleg abba, hogy az egész kontinens belseje egy nagy, kietlen sivatag, több száz kilométerre minden nemű emberi élettől. Csináltam is egy olyan képet, ahol a kietlen pusztában ott árválkodik egy szem fehér autó, a miénk.
 
Ja, és volt egy kis izgalom az úton hazafelé. Keresztülfutott előttünk egy kenguru! Fényképezni persze ilyenkor nincs idő, örültem, hogy nem fejeltem le a szélvédőt a fékezésnek köszönhetően. Egyszer csak kiugrott a semmiből, még szerencse, hogy Tomi nem nyomta neki nagyon. Azt mondta valahogy érezte, hogy ki fog ugrani valami a bokorból. 🙂
 
Szóval az út menti táblák komolyan értendők és tényleg figyelni kell a kengurukra, meg koalákra, mert bármikor előugorhatnak. Korábban egyébként egy róka futott át az úton, azt sajnos lehet, hogy nagyon oldalba is kaptuk szegényt. Megálltunk, de elfutott, úgyhogy nem tudjuk mennyire sérült, de az biztos, hogy elkapta az autó.
 
Több látnivaló nem akadt a környéken, úgyhogy visszagurultunk a kis bázisunkra, és az este további részét már csak pihikézéssel töltöttük. Hazafelé keresztülmentünk a városközponton. Olyan kietlen volt az egész főutca, mintha kilakoltatták volna a várost. Egy teremtő lélek nem járt arra. Rajtunk kívül még parkolt az utcában talán egy autó – az is elment mire fényképezni kezdtem –, de járókelő én voltam az egyetlen az utcában. 🙂 Kisvárosi karácsony…
Advertisements
This entry was posted in Utazás. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s