Great Ocean Road túra – dec 24.

2007. december 24.
 
A 23-a esti szállásunk Port Campbell-ben volt, az eddigi útunk talán legkisebb kis városában, vagy hívjuk inkább kis községnek. A központ egy utcából állt, két oldalán 2-3 motel, továbbá egy Safeway (az egyik nagy élelmiszer áruház lánc Ausztráliában), egy benzinkút, egy kávézó, és egy gyorsétkezde. És véget is ért az utca. 🙂 Ja, és persze a tengerpart, mert az ugye nem maradhat ki! A szállással kapcsolatban nem volt semmi extra, ha csak az nem, hogy a foglalásunkat nem találta a recepción a fickó, de mivel volt szabad szobája, nem stresszeltük magunkat. Egész tágas volt amúgy a szoba, egy téglából épített kis házikó. A reggelit az ágyba kaptuk, de amennyire örültünk neki, annyira nem voltunk elragadtatva tőle. Tomi szerencsés volt (szalonnás tükörtojáson nincs mit elrontani), de az én reggelim nem sikerült valami frenetikusra. Pedig a kávé-piritós összeállítás sem annyira bonyolult. A kenyeret jéghidegen kaptam, amit viszont Tomi leleményesen megoldott. A fürdőben ugyanis melegítő lámpák voltak (nekünk is ilyen van a fürdőben otthon), elég alá tartani 1 percre a kenyeret és megmelegszik. Alternatív mikro. 🙂
 
Na mindegy, egy éjszakát kibírtunk, úgyhogy másnap reggel indultunk tovább és visszamentünk Loch Ard Gorge-hoz, amit előző este már megnéztünk, csak mivel nagyon be volt borulva és eléggé hideg is volt, igazából csak végigrohantuk. Ma már viszont volt rá időnk, úgyhogy az összes kiszögellésbe elsétáltunk. Mivel eléggé csipkézett a partvonal, ha nem is mindegyikre, de legalább minden második nyúlványra kiépítettek egy gyalogos ösvényt, melyen végigsétálva egy "kilátóba" jut az ember, ahonnan meg lehet csodálni ezeket a fantasztikus mészkő képződményeket. A peremhez vezető sétautak mentén igen érdekes a növényzet, ami között egyszer még sünit is láttunk. 🙂 Az egyetlen probléma csak ezekkel a sétautakkal, hogy a végén a kilátóban már annyira fúj a szél, hogy szinte kitépi az ember haját a fejéből. Egy idő után rájöttem, hogy tök fölösleges rendezgetnem a hajam, vagy legalábbis megpróbálni, mert ilyen erősségű szélben teljes mértékben lehetetlen és reménytelen is. A mellett, hogy nagyon erős a szél, még hideg is, mert ez a szél már a déli sarkról fúj, úgyhogy egy-egy fotózás alkalmával belénk fagyott a szusz is néha, mert annyira hideg szél fújt. 🙂
 
A Loch Ard Gorge története egy hajóról szól, pontosabban a hajótörést szenvedett Loch Ard nevű hajóról, amely az 1800-as évek közepén ezen a helyen süllyedt el. Az 54 utast szállító hajó tragédiáját mindössze két, 18 éves fiatal élte túl.
 
A további szikláknak, amiket láttunk természetesen megvan a saját nevük, de őszintén szólva egy idő után az ember már nem bírja követni, pláne nem megjegyezni, úgyhogy csak a nagyobbakat fogom én is megemlíteni. A "London Bridge" története érdekes, mert 1990 januárjában szakadt le a szárazföldtől, és ráadásul a leváló szikladarabon éppen két ember tartózkodott, akiket pár óra múlva helikopterrel mentettek ki. Nem semmi élmény lehetett, gondolom nem kicsit pánikoltak be, amikor leszakadt az összekötő út és ez a hatalmas kőtömb levált a szárazföldtől.
 
A következő érdekesebb helyszín a "The Grotto" volt, amely egy kis barlang az egyik beugró sziklatömb belsejében. Az ilyen helyeken, mint ez is, értékelni tudjuk, hogy hidegebb idő van a szokásosnál,  kevesebb a turista ugyanis, és nem kell őket kerülgetni, ha egy jobb képet akarsz készíteni. 🙂 Ilyen volt a Grotto is. Egy lélek nem volt rajtunk kívül, úgyhogy nyugodtan tudtunk nézelődni, meg üldögélni egy kicsit a szélcsendes, napos üregben. 🙂
 
A következő pár kilométeren keresztül megálltunk még egy-két sziklánál, csináltunk még néhány fotót, megálltunk egy temetőnél, csak mert másképp néz ki, mint a nálunk megszokott, majd autóztunk tovább Warrnambool-ba. Amit mindenképpen érdemes megnézni a városkában, az Flagstaff Hill, amely egy pár utcából kialakított 19. századi városka és kikötő. Nagyon jól megcsinálták az egészet, a kis városban van szabóságtól kezdve a bankig minden. A boltok, üzletek, műhelyek teljes egészében fel vannak szerelve, a megfelelő korabeli eszközökkel, árukkal. A kis öbölben egy-két hajó is állt, illetve világítótorony és a torony őrének lakóháza. Mivel zárás előtt egy órával értünk Flagstaff Hill-be, túl sok animáció már nem ment, mindössze egy üveges mestert találtunk az egyik boltban, aki még éppen dolgozgatott valamin, de biztos vagyok benne, hogy valamennyi szakma ezermestere ott dolgozik a műhelyében napközben. 🙂
 
Flagstaff Hill-i tengerészeti múzeumban van kiállítva az a másfél méter magas, porcelánból készült páva, amelyet eredetileg egy Melbourne-ben megrendezésre kerülő, 1880-as nemzetközi kiállításra szántak. A porcelán remekművet a korábban említett, szerencsétlenül járt Loch Ard nevű hajó hozta, amelynek elsüllyedését követően 2 nappal a pávát sértetlenül partra vetette a víz. A katasztrófát szinte karcolás nélkül megúszta a szobor, mindössze egy kis darab tört le a csőréből. 🙂
 
Megnéztük még Warrnambool kikötőjét, ahol nagyon érdekes sziklaképződményeket, sekély homokos partot és egyéb természeti szépségeket láttunk. Tomi itt kellően rám is hozta a szívbajt. Az egyik ilyen sziklásabb résznél mászkáltunk, ahol azért oda kell figyelni, hogy hova lépsz és egyáltalán meddig merészkedsz ki a szikla széléhez, mert bár a látszat csal, ezek alatt a sziklák alatt több méteres nagy szakadékok vannak. Sétálgatok, fényképezgetek, hallom, hogy Tomi kiabál nekem. Odafordultam, hogy megnézzem mit szeretne, amikor fogja magát és leveti magát az egyik ilyen szikla széléről… Azt hittem infarktust kapok. Majd 1 másodperc múlva vigyorogva feláll, derekáig érő szikla peremmel… Valami homokpad volt alatta, arra ugrott rá a bolondja. He-he, nagyon vicces volt! 🙂 Utána a fénykép kedvéért megismételte még egyszer. 🙂
 
Amúgy ezekben a kisvárosokban nem a nagy történelmi épületeken és emlékeken van a hangsúly, hanem sokkal inkább a természeti csodákon és látnivalókon. A Great Ocean Road és az út mentén épült kisvárosok úgy tűnik ebből élnek, a turistákból és az őket ide vonzó óceánból és a gyönyörű tengerpartokból.
 
Az útitervben Port Fairy volt a következő megállóhely, de mivel már 6 felé járt és a szállásunk még legalább 1 órányi autóútra volt (Portland), inkább mentünk a szállásra és úgy döntöttünk, hogy majd másnap visszaautózunk Port Fairy-be és szétnézünk. Erre végül is volt időnk, mivel Portland-ben két éjszakát fogunk maradni, hiszen Karácsony van, úgyhogy egyrészt mi is pihenünk egy kicsit, másrészt valószínűleg minden zárva lesz ebben a pár napban, tehát nem tudnánk semmit megnézni. Bár itt "Santa" december 25-e reggelre hozza az ajándékokat és így aKarácsonyt is egy nappal később ünneplik, mint mi.
 
A szállásunk tehát Portland-ben volt, a város elején található kertvárosban, közvetlenül az óceán partján. Az egész túra legjobb szállását sikerült itt befoglalni! Tulajdonképpen egy hatalmas házban laktunk, amelynek az alján lakott egy idősebb házaspár és az emeleten található két szobát adták ki. Mindegyik szobához tartozott saját, privát kis konyha és fürdőszoba. A fantasztikus azonban nem ez volt, hanem a kilátás! Körben, végig óceán, amerre csak ellátni. Ráadásul mindez a legjobb az ágyból, mert így teljesen olyan érzés, mintha egy hajóban ülnél, és úszol a tengeren. Mindehhez hallod a tenger zúgását, belélegzed a finom, friss levegőt… hát mit mondjak, könnyen meg tudtuk volna szokni! 🙂
 
Bár a helyiek máskor és másképp ünneplik, azért mégis csak 24-e este van Karácsony, úgyhogy mi is ünnepeltünk. Először is cseteltünk egyet a családdal, mert a háziaknak volt hál’istennek internet kapcsolatuk, és meg is engedték, hogy használjuk. Utána pedig elmentünk egy nagyon klassz kis étterembe, ahol megejtettük a mi kis karácsonyi vacsoránkat. Stílusosan kenguru steak-et is ettünk, amit most kóstoltunk először. Hát érdekes… kicsit marhahús jellege van, de nem nagyon sikerült semmi egyedi ízt felfedezni. Mindenesetre ehető volt, nem volt azért rossz! 🙂 Vacsi után még sétáltunk egy picit az óceán parton, a holdfényben. 🙂
Advertisements
This entry was posted in Utazás. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s