Great Ocean Road túra – dec 22.

2007. december 22.
Végre, végre eljött a szombat, és elindultunk újabb kis túránkra, a Great Ocean Road-ra, azaz a nagy óceán túrára. Kibéreltünk egy autót Melbourne-ben, amivel elgurultunk egészen Adelaide-ig, ami kb. 1000-1200 km, ott leadtuk a kocsit és repülővel visszajöttünk Melbourne-be, december 30-a este.
 
Eljött tehát a szombat, és minden úgy indult, ahogy eddig mindig, tehát szakadt az eső és irtó hideg volt… 🙂 Ilyet még nem láttunk előtte Melbourne-ben, egész nap esett az eső már előző naptól kezdve, és az időjárás jelentés szerint ez vasárnap és talán még hétfőn is folytatódik. De utána állítólag banánérlelő meleg jön, úgyhogy optimistán tekintettünk kis túránk elébe.
 
A szombat tehát elég borúsan kezdődött, ráadásul kiderült a garázsban, induláskor, hogy a szivargyújtó nem működik a bérelt kocsiban, így nem tudjuk használni a GPS-t. Mivel ez elég hasznos dolog egy ilyen útnál, szépen visszagurultunk reggel a Hertz-hez és kicseréltettük az autót. Nem kis szerencsék volt, mert az autót egy kategóriával nagyobbra cserélték (valószínűleg nem volt szabad, ugyanolyan típusú), ráadásul vadonatújat kaptunk, mintegy 9 km volt az autóban… 🙂
 
Az első célállomás Geelong volt, ami Victoria állam második legnagyobb városa Melbourne után. Igazi vízparti városka, csinos kis kikötővel, homokos tengerparttal. Az időjárásnak köszönhetően meglehetősen kihalt volt a város, de hát viharos szélben és esőben kinek van kedve kóvályogni a tengerparton rajtunk kívül. 🙂 De azért tudtunk néhány képet csinálni, és sétálni egy jó nagyot a parton. A kb. 200 000 lelket számláló város talán legnagyobb nevezetessége a tengerparton és kikötőben, elszórva megtalálható, különböző figurákat ábrázoló fa bábuk. Nagyon viccesek, van belőlük legalább száz, és mindegyik valamilyen Geelong-hoz kapcsolódó történelmi, kulturális figurát ábrázol.
 
Nagyon klassz "strandot" alakítottak ki a vízparton, ami egy félkörívben a vízbe épült stéget jelent, amelyről lehet ugrálni a stég által körbezárt óceán vízbe. A strandhoz tartozik még egy kisebb medence, szökőkúttal a közepén, ami így a szélviharban mindenfelé fröcskölt, csak éppen nem a megszokott irányba. 🙂
 
Geelong után pár kilométerre belebotlottunk egy világítótoronyba Anglesea-ban (Split Point Lighthouse), ami gyönyörű volt, fantasztikus kilátással, viszont éppen amikor odaértünk, akkora szélvihar és eső keveredett, hogy muszáj volt visszarohannunk a kocsihoz. Így kb. 2 képet készítettünk, aztán mentünk is tovább. Félelmetesek ezek a szélviharok egyébként egy ilyen sziklacsücsökben. A tenger iszonyúan hangos, csapkodja a sziklákat a hullám, süvít a szél, sötétszürke felhők mindenhol és szakad az eső. Belegondoltam, hogy milyen irtózatos lehet ez kint a nyílt tengeren, hisz már a szárazföldön is berezeltem tőle.
 
A következő állomás Torquay, ahonnan hivatalosan indul a Great Ocean Road. Ennek kezdetét egy nagy fa kapu is jelzi az úton. Az utat egyébként az I. világháborúban elesett katonák és tengerészek emlékére építették, hossza 263 km. Torquay-ben igazából semmi extra látnivaló nincs, ez a hely elsősorban a szörfösök paradicsoma. A part tényleg gyönyörű volt, hatalmas hullámokat láttunk, de mivel az idő nem nagyon volt barátságos, inkább csak fényképezgettünk. A vicces az, hogy ez néhány helyit abszolút nem zavart. Simán fürödtek a tengerben. Persze nekik ez az ideális idő: szél, tomboló hullámok…
 
Elkezdett szakadni újra az eső, úgyhogy bemenekültünk egy bevásárló központba, ahol egy kis shoppingolással ütöttük el az időt, amíg ki nem sütött a nap. 🙂 Vicces volt egyébként az időjárás. Öt perc eső, öt perc napsütés… és ez így ment egész nap.
 
Torquay után következik Lorne, ami egy újabb tengerparti kis város, és persze szintén a szörfösök egyik kedvenc helye. Ezt persze minden, az elkövetkező napokban utunkba került városról el lehet mondani. 🙂
 
Mindenesetre Lorne is tetszett nekünk, és kb. 10 km-re tőle találtunk egy 30 méter magas vízesést (Erskine Falls), egy igazi őserdő közepén. Nagyon érdekes volt, előtte ilyet még nem láttunk. Maga a vízesés a Great Otway Nemzeti Park területén található, mintegy 10 km-re Lorne-tól.
 
Időközben este 7 óra lett, úgyhogy elindult Apollo Bay felé, ahol az első éjszakai szállásunk volt, pontosabban Skenes Creek-ben, ami kb. 6 kilométerre van Apollo Bay-től. A szállás végtelenül egyszerű, tipikus út menti motel, de ugyanolyan felszerelt volt, mint bármelyik hotel. Szóval kellemes meglepetés volt! Este még begurultunk Apollo Bay-be egy vacsorára, majd gondoltuk lemegyünk sétálni egyet a partra, de hát olyan hideg volt, hogy inkább visszamentünk a meleg szobánkba csucsukálni… 🙂
 
Advertisements
This entry was posted in Utazás. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s