Sydney – harmadik nap

2007. november 5. hétfő
 
Éjszaka tomboló vihar volt, úgyhogy túl sok reményt nem fűztünk a mai nap időjárásához. Persze mire befejeztük a reggelit kisütött a nap és tök jó idő lett… 🙂
 
Utolsó napra maradt az Ausztrál Múzeum, ahol megnéztünk egy-két időszaki kiállítást többek között az aboriginálok életéről, művészetéről, és Afrikáról egy fotókiállítást. Az állandó kiállítások keretében pedig megnéztük Ausztrália állatvilágát és ásványait. Nem semmi, hogy az Ausztráliában fellelhető állatvilág mintegy 80 %-a kizárólag itt őshonos…
 
A múzeum után felmentünk Sydney egyik régi külvárosába, Potts Point-ba, ahol tátott szájjal sétáltam, mert egyik ház szebb volt mint a másik. Csupa Gyögy és Viktória korabeli teraszos és előkertes házikó. Állítólag volt egy 1831-es rendelet, amely szerint ezen a környéken nem lehetett csak olyan házat építeni, ami legalább 1000 fontba került. Nagy a valószínűsége tehát, hogy a tehetősebb réteg lakott annak idején is és most is ezen a környéken…:)
 
Sajnos az eredeti cél, amiért ide jöttünk, az Elizabeth Bay House zárva volt, úgyhogy csak az öblöt és a házat körülvevő gyönyörűen rendben tartott kertet néztük meg. A környék meglehetősen dimbes-dombos volt, kicsit budai hegyoldal feeling-ünk volt… 🙂
 
Visszafelé gyalog mentünk és lesétáltunk a Royal Botanic Garden-be, ami egy hatalmas területen elhelyezkedő botanikus kert és park, és ahonnan pazar kilátás nyílik a kikötőre. Útközben láttunk egy-két éppen a kikötőben veszteglő hadihajót, amelynek az oldalán viccesen mutatott a kenguru… 🙂 Elmentünk Woolloomooloo Finger rakpart mellet is, ami régen kiszállóhely volt az utazók számára, most pedig luxusvillák és lakások sorakoznak itt, a házak előtt horgonyzó szintén luxus jachtokkal.
 
több mint 50 éve működő mozgó büféje, és ahol a tulaj kedvenc szokása, hogy az ott étkező hírességek fotójával díszíti a büfé falát. Hát jártak erre szép számmal ismert emberek, csináltam egy képet is az egyikről (Kevin Costner).
 
A parkban sétáltunk egy óriásit majd délután bementünk még az Akváriumba egy kis "mélytengeri búvárkodásra". A jegyben benne volt egy belépő az ausztrál vadon állatvilágát felvonultató állatkertbe is. Megint láttunk kengurut, meg koalát, ami előtt megint elméláztunk vagy egy félórát. 🙂 A bogarak valami irtózatosan gusztustalanok voltak, nem szeretnék egyikkel sem személyes kontaktusba kerülni itt tartózkodásunk során!
 
És láttuk azt az állatot, ami kizárólag itt Ausztráliában él, a kacsacsőrű emlőst! Borcsi! Hidd el, hogy mindent megpróbáltunk, hogy készíthessünk neked egy tisztességes fotót róla, de kb. fél óra után és merevre gémberedett karokkal feladtuk. Ez az állat egy örökmözgó. Egyszerűen képtelenség volt róla tisztességes képet készíteni, amelyen legalább látszik is, hogy mi az. Ráadásul mindenki őt akarta fényképezni, úgyhogy néhol még a testi épségünket is kockáztattuk… 🙂 De azért csatoltunk képet – már ami sikerült belőle – remélem tetszeni fog!!! 🙂
 
Mire végeztünk már egészen besötétedett, úgyhogy egy kis vásárolgatás meg egy gyors vacsi után beugrottunk még egy helyre, ahol korábban láttuk, hogy salsa oktatás lesz, utána pedig buli. Hát persze, hogy megnéztük miként csinálják ezt Sydney-ben… 🙂
 
Sajnos most is csalódtunk picit, mert ez is minden volt csak nem éppen autentikus kubai salsa. Valami egyveleg, amiben minden volt. Megvártuk a bulit, mert úgy gondoltuk, hogy majd a helyi "nagyágyúk" akkor bújnak elő. Hát a katarzis megint elmaradt, úgyhogy éjfél felé hazasétáltunk inkább, mert másnap 5-kor kelnünk kellett. 🙂
 
A visszaút ugyanolyan sima volt, mint odafelé, bár picit késtünk. Reggel 10 körül értünk vissza Melbourne-be, ahol már javában készült mindenki a nagy Melbourne Cup-ra, azaz a lovas derby döntőjére. Tele volt a város kalapos hölgyekkel és öltönyös férfiakkal. A versenypálya Flemington-ban van, ami nincs túl messze a központtól. Nagy társasági esemény ez itt és állítólag hatalmas pénzek mennek el fogadásokra.
 
A véletlen úgy hozta, hogy akaratunk ellenére is fogadtunk a lovakra, ugyanis egy otthonról ismert idősebb magyar néni hívott meg minket egy kis kerti összeröffenésre. A néni a helyi idős magyarok egyik vezéregyénisége, úgyhogy délutánra egy kb. 40 főből álló nyugdíjas klub kellős közepén találtuk magunkat. Szólt a magyar nóta, folyt a bor meg a pálinka és fogytak a rántott húsok… 🙂 Az öreglányok minden évben összejönnek ezen a napon, esznek isznak egy jó nagyot és 10 dolláros tétben fogadnak a lovakra. Így nem volt mese, nekünk is kellet húzni egy lovat. Délután 3-kor volt a nagy futam, amit a tv-ben néztünk így meg. A lovunk egész jól indított, még második helyen is állt egy szempillantás erejéig :), aztán hátulról a semmiből előjött valami kis új-zélandi 4 éves nyeretlen, aki aztán otthagyta az egész mezőnyt és megnyerte a futamot. A futam után ettünk még egy kis házi dobos tortát, aztán hazaindultunk, köszönhetően a házigazda fiának, aki hozott és vitt minket kocsival. 🙂
 
Összességében nagyon tetszett nekünk Sydney, erősen tervezzük, hogy majd még egyszer visszamegyünk… 🙂
 
Advertisements
This entry was posted in Utazás. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s