Zsuzsi egyik sétája a környéken

2007. október 5.

Ma gyönyörű idő volt, kivételesen csendes széllel (ami itt ritka), szikrázó napsütés, 20 fok meleg. Gondoltam járok egyet, ha már ilyen szép idő van. Elmentem a postára, ahol volt egy kis dolgom, majd utána átsétáltam megnézni a Bose boltot (amire rálátunk az ablakból és kb. 5 perc séta tőlünk), mivel "utasításba” kaptam a tesóméktól. Megkértem a boltvezetőt engedje meg, hogy csináljak néhány képet a boltról. Hát mit mondjak, kicsit jól nézett ki. Zsuzsinak jó referencia anyag lesz. 🙂

Eme kis kitérő után úgy döntöttem lesétálok a beach-re (Port Phillip), azaz a tengerpartra, amelyet nap mint nap látok az ablakból és gyalogsétával sincs messzebb, mint 10-15 perc. A Fitzroy utcán mentem le végig, ami telis tele van kávéházakkal, éttermekkel, kisebb-nagyobb áruházakkal. Dél elmúlt már talán, amikor arra sétáltam, mondanom sem kell, hogy telház volt minden étkezdében, szerintem a környékről idejárnak nagyon sokan ebédelni.

Kinek mi az igénye, a sima szendvicsestől a fehér damaszt terítős étteremig van itt minden. Nem tudtam nyílván megállapítani, hogy ebből mennyi volt a turista és mennyi a "munkásember”, de az biztos, hogy nem kapkodnak. Ez látszik kívülről. Szép kényelmesen üldögéltek, napfürdőztek a teraszokon és szürcsölgették a jól megérdemelt ebéd utáni kávéjukat vagy sokkal inkább a kis pohár borukat. 🙂 Vettem én is egy papírpoharas kávét, hogy séta közben elszürcsöljem. Tisztára úgy éreztem magam, mint a filmekben. 🙂 Itt mindenki kávéval a kezében rohangál az utcákon. Tiszta Amerika! Amúgy meglepően finom kávéjuk van!

Az egyik pub előtt vicces felirat volt: "Mosolyogj, ha nincs rajtad fehérnemű!”. Jót vigyorogtam rajta, majd a másodperc tört része alatt leesett a tantusz és gyorsan körbenéztem, figyel-e valaki. 🙂 Ilyen és hasonló vicces feliratot már láttunk máshol is, úgy látszik ez itt a "népi játék”.

Olvastam amúgy a minap az egyik heti lapban, hogy egyes városrészek versenyeznek abban, hogy kinek van több "mosolya”. Ez így elsőre érthetetlenül hangzik tudom, a lényege a következő. Lelkes önkéntesek (gondolom) kiülnek az utcára és figyelik az embereket. Kezükben egy stopperrel pedig azt mérik, hogy egy perc alatt hány mosolygó embert látnak elmenni. Ez alapján pontozzák a kerületeket. Nem tudom mi a maximum, de az újság legutóbb a St. Kilda beach-et említette, amely 10 pontot kapott, és az újságíró szerint ez igen tiszteletreméltó eredmény. Elképesztő. 🙂

Szóval leérve az utca végére, végre megpillantottam a tengert! Olyan volt, mintha hirtelen az olasz vagy francia riviérára érkeztem volna. Gyönyörű, több kilométer hosszú, apró, finom homokos tengerpart. A part mentén pálmafák, kávézók, éttermek és makulátlanul tiszta föveny. A víz meglepően tisztának tűnt, bár gondolom nem sokkal melegebb mint 10 fok. 🙂

Néhány lelkes, halvérű úttörő már megjelent a parton, bikiniben. Megmondom őszintén rajtam azért elfért a farmer, a pulóver meg a dzseki. 🙂 

Sirályok repkedtek mindenfelé, majd lejjebb alig akartam elhinni, de két gyönyörű fekete hattyú kacsázott kifelé a partra. Meg voltak jelölve, ezért gondolom valahova "tartoznak”, csak lejöttek egy kicsit mártózni az öbölbe. 28-aska és 32-eske (ez volt a szalagra írva a nyakukon) kiült a partra egy kisebb kis tócsába és onnan szemlélődtek tovább.

Leültem én is egy közeli padra, ahol annyira elbambultam a napon, hogy majdnem elbóbiskoltam. 🙂

A parton egyébként figyelmeztető táblák jelzik, hogy "beach zone”, azaz tengerparti területre értél, és még az is fel van tüntetve, hogy mettől meddig tart a "beach time”, azaz a strandszezon: november 1-től március 31-ig. Furcsa. 🙂

Iszonyatos hosszú parti sétány húzódik végig a víz mentén, elindultam rajta felfelé és próbáltam belőni, hogy kb. merre járok. Emlékeztem néhány nagyobb épületre, amit láttam az ablakból és gondolatban kirajzolódott egy kis térkép a fejemben, hogy merre is kellene mennem hazafelé. Úgy gondoltam, hogy egy nagy kört leírva, pont hátulról fogok visszakerülni a házunkhoz. Persze megint hoztam a formámat, tök ellentétes irányba indultam, mint kellett volna, úgyhogy jó egy órás tengerparti séta után, betérve egy kisebb utcába, hívtam Tomit telefonon, hogy azonosítsa már be légyszi, hogy hol a túróban járok. Kiderült, hogy felsétáltam az Albert park tetejébe (mi az alján lakunk!)

Utólag viszont már csöppet sem bánom, hogy eltévedtem, mert a kis utcán betérve egy tipikus kis kertvárosba jutottam (Middle Park). Egymásra merőleges utcák, az utcákban milliónyi szebbnél szebb, mindenféle színű és stílusú kis házikó. Többségében a klasszikus ausztrál kertes házak voltak, vörös téglából épített, egy szintes, kis előkertes, csipkézett (viktoriánus) tornácos sorházak. Nem vagyok sajnos nagy növény szakértő, pedig a kertek roskadásig tele voltak mindenféle virággal, növénnyel. Amit tutira felismertem az az eukaliptusz és a pálmafa. 🙂

Látszik, hogy közel a víz, ugyanis egyes házak előtt a felrajzolt parkolóban nem is kocsi állt, hanem kis motorcsónak. De a legjobb poén, hogy az egyik utcában "mozgó kutyafodrászt” láttam! Kis teherautó, előtte egy közepes méretű asztalka, rajta mindenféle vágó eszközök, fésűk, az asztal tetején egy kis aranyszínű uszkár, amelyen a "mester” dolgozott éppen. Az elektromos borotva az áramot egy jó hosszú kábelen a házból kapta, és amíg a gazdi bent sertepertélt, addig a kis kedvencét szépen fazonra igazították. 🙂

A tradicionális kis kertváros, közeledve a város felé már átváltott modern kertvárosra, ahol ugyanolyan sorházakat lehet látni, de a stílus már dominánsan bauhaus.

Lassan visszakeveredtem oda, ahonnan indultam, egy kicsit leültem még a parkban nézelődni, aztán hazabandukoltam. Biztos írtam már korábban, de a parkok fantasztikusak itt Melbourne-ben. Egyrészt rengeteg van belőlük, másrészt mindegyik halálosan tiszta. Nincsenek eldobált szemetek, műanyag palackok, papírgalacsinok. Valószínűleg itt is, ugyanúgy mint otthon van erre a feladatra külön parkfelügyelő vagy gondozó vállalat. Nem tudom mennyit dolgoznak, de a parkok gyönyörű állapotban vannak. Valószínűleg nem többet mint otthon, csak itt lehet, hogy az emberek nem szemetelnek, nem rongálnak.

Advertisements
This entry was posted in Utazás. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s