Végre kirándulunk!

2007. szeptember 29-30. Szombat-vasárnap
Visszatérve a legutóbbi szombatra, mi úgy döntöttünk, hogy valami sokkal izgalmasabbal fogjuk eltölteni a napot, minthogy a TV előtt nézzük a foci döntőt. Elmentünk az első igazi kirándulásunkra!
Mivel sajnos az ingyen autót csak egy hónapra kapjuk az Ericsson-tól – és ez a múlt héten lejárt – , mindenképpen ki akartuk még használni az utolsó hétvégét és elutazni valahova messzebbre nézelődni. Mentünk volna hamarabb is, de hát a lakáskeresgélés és berendezkedés minden esténket és hétvégénket lekötötte. Ez volt az első szabad hétvége és gondoltuk elmegyünk megnézni Phillip Island-et (Fülöp Sziget), amely mintegy 135 km-re található Melbourne-től délre.
A szigetnek három nagy nevezetessége van:
1. az egyik a "Penguin Parade”, amely során a pingvinek (annak is a legkisebb testű fajtája) naplementekor kisétálnak a vízből és eltotyognak az odújaikhoz.
2. A második a koala park, ahol saját környezetükben, testközelből lehet megnézni a koalákat.
3. A harmadik pedig Churchill Island, amely "sziget a szigetben”, egy kis hídon lehet átjutni ide, és legfőbb látványossága egy 1800-as évekbeli, viktoriánus stílusban épült nyári lak, és az azt körülvevő park és farm.
Phillip Island-et szebbnél szebb homokos és sziklás tengerpart veszi körbe, ami nyáron a surf-ösök paradicsoma, a szigetet körbehálózó túra útvonalak pedig a kirándulók kedvenc helye. Továbbá számos nemzetközi motoros és autóversenyt is szoktak itt rendezni. A sziget amúgy nem nagy, kb. 26 km hosszú és 9 km széles, az állandó lakossága pedig mindössze 6700 fő, akik elsősorban az egész évben idelátogató (3,5 millió!)  turistákból élnek.
Minden fontos infót összegyűjtöttem a neten, hogy mit érdemes még megnézni, és találtam egy érdekesnek tűnő parkot az úton odafelé, kb. 15 percre a úticélunktól, a Phillip Szigettől. Szoros időbeosztáshoz nem voltunk kötve, egyetlen egy időpontot kellett tartanunk, a kis pingvinek indulását, akik naplementekor evickélnek ki a vízből. Tehát este 6 felé kellett erre a helyszínre érnünk, addig pedig mászkálhattunk körben a szigeten.
A túrát ezért mi először a Mura Park-al kezdtük, ami egy állatfarm és azért keltette fel az érdeklődésemet, mert itt állítólag megnézhetjük azokat az itt honos állatokat, amikről otthon már régóta álmodoztunk, hogy majd megnézzük: azaz a kenguru, koala és a wombat. Három nagyon jó fej állatka, amiket sikerült is egészen közelről megnéznünk!
A parkban az első, amit láttunk a kenguruk voltak, illetve kiderült, hogy azok nem is kenguruk voltak, hanem annak egy kisebb testű és fejű fajtája, a wallaby. Az igazi kenguruk egy másik területen voltak, csoportba verődve sziesztáztak a napon. Először találkozván szemtől-szembe egy kenguru csapattal, picit óvatosak voltunk. Ahogy beléptünk a területükre, hárman-négyen felpattantak és a nyakukat nyújtogatva nézték, hogy mi történik a bejáratnál. Tisztes távolságból, széles mosollyal integettünk nekik, kezünkben a recepción kapott kosárka eledellel, és vártuk, hogy majd a kilátásba helyezett kaja közelebb csalogatja őket. De hiába… néhány percnyi szemezést követően visszafeküdtek, mi meg úgy döntöttünk, hogy akkor inkább visszamegyünk simogatni a wallaby-t. 🙂
Pár perc múlva visszasompolyogtunk és legnagyobb megkönnyebbülésünkre, néhány látogató már javában etette őket. Vagányan mi is odasétáltunk és onnantól kezdve már nem volt menekvés. Szó nélkül odaugrálták hozzánk és úgy megmarkolták a kajás tálkát, hogy esélyünk se volt elvenni. Teljesen ártalmatlanok voltak, halál békésen rágcsálták a magos füvet és készségesen pózoltak a kamerába. Egy bébi kenguru is volt köztük, de mire bekapcsoltam a fényképezőgépet visszabújt az anyja hasába.
A kenguruk után jöttek a koalák, amire már nagyon kíváncsiak voltunk. Összesen hét koala maci volt a parkban, mindegyik külön-külön csücsült egy-egy számukra kialakított, fából készült rúd tetején. A rudak tetején kosarakba voltak állítva nekik az eukaliptusz ágak, azt rágcsálták egész nap. Mint megtudtuk, a koalák összesen csak 18 féle eukaliptusz félét hajlandóak megenni, a létező mintegy 800 fajta közül! 11-12 évig élnek átlagosan és nagyon nem stresszelik magukat agyon, hiszen a napjuk nagy részét átalusszák, mintegy 20 órát, a maradék 4 órában pedig eukaliptuszt csócsálnak. 🙂
Elképesztően aranyosak voltak, egyszerűen nem lehet velük betelni. Nem lehet nem imádni ezeket a kis állatokat, elég ránézni a kis fejére… Olyan nézésük van… 🙂
Hozzájuk nyúlni viszont szigorúan tilos mindenhol, nagyon védik őket és vigyáznak rájuk. Pedig legszívesebben belebújtam volna a szőrébe! Nagyon viccesek ahogy csücsülnek a fán, ringatja őket a szél, ők meg totális közönnyel és nyugalommal figyelik a körülöttük zajló világot. Órákig képesek lettünk volna elnézegetni őket. 🙂
A harmadik állomás a wombat volt, ami vicces kinézet tekintetében komoly ellenfele a koalának. Röhejes ahogy kinéz, akár hányszor ránéztem, engem elfogott a nevetés. Olyan mint egy nagy felfújt lufi, kerek fejjel, pici kis jámbor gombszemekkel. Megállás nélkül rág és szöszmötöl, csak időnként nézett fel, jelezvén, hogy figyel ám! 🙂
Láttunk még dingókat, amely az első, Délkelet-Ázsiából idehozott háziállat volt Ausztráliában, pávákat, kakadukat, krokodilt és tasmán ördögöt, ami nagyon kis béna állat. Picike, rövid lábakkal, aránytalan testtel. A rajzfilm (TAZ) alapján én egészen másnak képzeltem! Egy ördög volt a parkban, ami teljesen be volt sózva, és körbe-körbe rohangált a ketrecében. Amikor odaért elénk, lefékezett, kinézett – gondolom várt valami kaját – , majd miután nem történt semmi, tovább vágtatott. 🙂
És végül de nem utolsó sorban láttunk emut! Úgyhogy Dóri, neked külön csatoltam képet az emuról és a tojásáról!!!!! Igyekeztem egy tojást elemelni, de a drótba beakadt az ujjam. 🙂 De nem adom fel, rajta vagyok a projekten!!!
A Maru Park után átautóztunk a Phillip Szigetre, amelyet egy kis híd köt össze a szárazfölddel. A városka neve, ahol ráhajtottunk a szigetre, San Remo.:-)
Mivel a legközelebbi hely rögtön a Churchill Island volt, ott kezdtük a túrát. Erre a nagyon szép, burjánzó zöld szigetre is egy kis híd vezet, amelynek közepén található az egykori Melbourne-i kormányzó nyári lakja, amely az 1870-es években épült. A ház múzeumként működik, korabeli bútorokkal, tárgyakkal berendezve. A házat körülvevő kert gyönyörű, tele ezer féle virággal és növénnyel, hatalmas füves fövenyekkel, gyönyörű kilátással az óceánra. A házhoz tartozik egy működő farm is, ahol teheneket, juhokat, lovakat, disznókat és különféle szárnyasokat tartanak. Meghatározott órákban pedig különféle bemutatók vannak, például birkanyírás, vaj készítés stb.
A következő állomás Cape Woolamai, amely a délkeleti csücske a szigetnek. Hatalmas sziklák, tengerpart, az egyik legnépszerűbb surf hely dél Ausztráliában. Hát volt hullám bőven, meg szél, meg minden. Sajnos az idő nem volt túl kegyes hozzánk, és elég erős szél fújt egész nap, ezért nem is igazán volt meleg. Egyes helyeken fényképet is alig tudtam készíteni, mert majdnem kifújta a kezemből a gépet. Picit felhős is volt az ég, így a képek sem lettek annyira jók sajna, de a látvány pazar volt! Nyáron igazi Kánaán lehet ez a hely.
Koalákból sosem elég, úgyhogy strandnézés után mentünk a Koala Conservation Centre-be, ahol saját élőhelyükön lehetett megnézni a koala macikat. Egy hatalmas eukaliptusz erdő közepén éldegélnek szétszórva a koalák, a látogatók pedig egy cölöpökre emelt hídon végigsétálva nézhetik meg őket. A híd egyébként közlekedő folyosó a maciknak is, a fáról lemászva végig bandukolnak a korláton és átülnek egy másik fára. Ennek mi is szemtanúi voltunk, és mivel rajtunk kívül még kb. 4-en voltak a hídon, egészen közelről, mintegy 10 centiről nézhettük, ahogy a koala mama, hasán a kis bébivel, átsétál egyik fáról a másikra.  Olyan ingerünk lett volna megfogdosni őket, de hát itt is szigorúan tiltják, hogy bárki hozzájuk érjen. Ellenben fél méterről fényképezhettük őket, ami a legcsekélyebb mértékben sem zavarja ezeket a tüneményes kis állatokat. Viszont nem szeretik, ha kiabálnak a környezetükben, rázzák alattuk a fát, vagy piszkálják őket.
Koala bámészkodás után még megnéztünk néhány, a térképen jelölt, strandot illetve sziklacsúcsot, majd elgurultunk a sziget legdélnyugatibb csücskébe, a Point Grant-hez. Isteni sétát lehetett volna itt tenni le egészen az óceánpartig, de annyira viharos szél fújt és olyan hideg volt, hogy erre csak egy-két elvetemült turista vállalkozott, a többség inkább beült a végig üveg ablakkal borított kávézóba és egy forró csoki mellett gyönyörködött a tájban. Külön hajóval el lehetett volna menni megnézni a fóka szigeteket is, ahol a parton pihenő fókák tanyáznak, de sajnos az időjárás miatt ezeket a járatokat törölték.
Kis pihenő után elindultunk a pingvin parádéra, de még előtte megnéztük a Pyramid Rock-ot, ami egy újabb sziklás kiszögellés a szigeten. Időnk volt, mert azt mondták, hogy kb. 6-ra érjünk oda a pingvin parádéra, mivel a kis pingvinek 6.42-kor érkeznek. Ezt elég viccesnek találtuk, mert úgy beszéltek róla, mintha valami gyorsvonat lennének, ami 6.42-kor fut be a pályaudvarra. 🙂
Mindenesetre 6-ra odaértünk. Előre kellett a neten lefoglalni a jegyet, mert a pingvinek megtekintése, pénztárcától függően, többféle lesről történhet. Mi a három kategóriából a középsőt választottuk, amelyért egy külön, max. 150 főt befogadó, elkerített "lelátóra” kaptunk helyet. Ez a lelátó a kellős közepén helyezkedik el annak az ösvénynek, útvonalnak, amelyen a kis pingvinek végigtotyognak az odújukba. Tehát közvetlenül mellettünk sétáltak el. 🙂
Itt nemhogy simogatás, de mind a fényképezés, mind a kamerázás szigorúan tilos volt, ezt előzetesen a neten is jelezték, majd a helyszínen külön felhívták rá a figyelmet. Mivel naplementekor jönnek elő, a vakuzások megijesztenék az amúgy is félős kis állatokat. Ugyanazen okból kiabálni, hangoskodni sem volt szabad.
Ott ültünk kb. 100-an, síri csendben, suttogva, pokrócokba bugyolálva, és vártuk a 6.42-es pingvin járatot. 🙂
Ez a pingvin fajta valóban nagyon picike, kb. 35 cm magas, és 1 kg súlyú. Színezetre, bundára megegyezik a nagyobb testű rokonával. Elképesztő memóriával, minden áldott este megtalálják a saját maguk kis vackát. Végig tipegnek a homokos-sziklás fövenyen, egészen fel a füves partszakaszig, ahol csapatokba verődve, majd szépen lassan szétszóródva mindegyik megkeresi a maga kis odúját. Soha nem tévesztik el, halál pontosan tudják melyik kié. 🙂 Az út a víztől lehet akár 2 km is, ezt minden este legyalogolják.
Körülbelül egy jó fél órája üldögéltünk már a lelátón (közben néztük a hullámzó óceánt), éppen lement teljesen a nap, amikor jó 100 méterre előttünk a vízparton megjelentek valami kis apró, mozgó pöttyök a láthatáron. Tomival megnéztük az órát… 6.42 volt!!!!
Két-három nagyobb csoportba verődve totyogtak felénk, lehettek kb. 3-400-an. Végig jöttek a homokon, majd közvetlenül a lelátó mellett-mögött-alatt tipegtek tovább. Fantasztikus volt! Ennyi aranyos kis frakkost egy kupacban látni nem egy mindennapi élmény. Annyira csendben volt mindenki, hogy hallani lehetett a fű zizegését a kis tappancsuk alatt, ahogy sepertek végig az úton. 🙂
Időnként megálltak szusszanni, bevárták a többieket, aztán mentek tovább. Volt köztük egy "pufi”, legalább másfélszer akkora volt, mint a többi. Kicsit lemaradt a többiektől. Buzdítottuk volna szegénykémet, de csendben kellett maradni. 🙂
Kb. egy óra volt a pingvin parádé, utána megittunk egy jó forró teát és hazagurultunk. Én éjszaka pingvinekkel és koalákkal álmodtam. 🙂 Azóta is állandóan eszembe jutnak, nagyon-nagyon jól éreztük magunkat!!!
Már tervezzük a következő túránkat, Valószínűleg a november eleji derby idejére fogjuk időzíteni, mert mindössze egy nap szabadságot kivéve, tudunk csinálni egy 4 napos kirándulást valahova…
 
Advertisements
This entry was posted in Utazás. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s