Végre a saját lakásban!

2007. szeptember 12-28.
Üdv. újra mindenkinek! Kicsit régen írtunk, de megvolt az okunk rá. Eme kis összefoglaló már az új kecóban készült… 🙂
Az elmúlt bő két hétben megtörtént az átköltözés, a bútorok összerakása és megejtettük az első igazi kirándulásunkat is a környéken.
A költözés nem volt annyira vészes, néhány fordulóval sikerült mindent átcipelni, csak egyelőre nem volt mibe kipakolni. Szombaton, ahogy terveztük, megjöttek a háztartási gépek, majd hétfőn a bútorok. Végül mindent egy helyen vettünk meg, és a hét nem szólt másról, mint "legózásból”, azaz a lapra szerelt bútorok összebarkácsolásáról. Aki életében vett már legalább egy darab IKEA bútort, az tudja miről beszélek… 🙂
Mivel elég sok mindent vettünk egyszerre, mindenképpen hazaszállítást kellett kérnünk. Egy kedves hölgy vette fel a rendelést és kezdte számolgatni, hogy összesen hány tétel kerül majd kiszállításra. Próbáltunk vele egyezkedni, hogy megoldható-e esetleg az, hogy másnap (vasárnap) még vennénk egy-két dolgot, amit hozzátennénk a szállítmányhoz. Másnapra jött ugyanis abból a szekrényből, amit mindenképpen szerettünk volna megvenni. Mondta, hogy sajnos ez nem megoldható, mivel ők nem raktároznak árut, és egyébként is, csak félreértést vagy keveredést okozna a dolog. Tomival erősen gondolkodtunk, hogy mi legyen, illetve a hölgy is folyamatosan kommunikált velünk angolul, hogy akkor hogyan is oldjuk meg a dolgot. Tudtuk, hogy a kocsiba nem fog beférni egy 236 cm-es bútorlap, de mondtam Tominak, hogy majd legfeljebb kilóg egy kicsit. Ahogy az ilyen jellegű megbeszélések során át szoktunk váltani magyarra, ezt a mondatot is így mondtam. A hölgy erre megkérdezte, hogy nem magyarok vagyunk-e? 🙂  Kiderült, hogy ő is magyar, több mint 10 éve él már itt a családjával együtt és mint manager dolgozik ennél a szállítmányozó cégnél. 🙂
Rögtön átváltottunk magyarra, és így már nem volt probléma, hogy vasárnap is veszünk még néhány dolgot, amit hozzá lehet tenni a szállítmányhoz. Így tehát megúsztuk a dupla kiszállítási költséget. De ha nem szólalok meg magyarul, akkor buktuk volna ezt a lehetőséget.:-)
Szandrának hívják a lányt amúgy, és rögtön mondtam, hogy nagyon szívesen meghívnánk egy kávéra, ha van egy kis szabad ideje. Mondta, hogy az szinte lehetetlen, mert 52 órát, heti 7 napot dolgozik, szóval semmi szabadideje nincs. Ellenben mondta, hogy október első szombatján van a szülinapi bulija, ha van kedvünk, menjünk el. Egy bárban lesz, lesznek vagy 100-an, köztük néhány magyar is. 🙂 Mindenképpen megyünk!!!
Mára már nagyjából minden össze van szerelve, hiányzik ugyan még egy két üléses kanapé, mert az éppen utánrendelés alatt van, úgyhogy arra várni kell néhány hetet. Továbbá egy-két apróságra van még szükség, de összességében már egész jól állunk!
Most szombaton megvolt a nagy esemény Melbourne-ben, a nemzeti futball liga döntője, amit a Geelong csapata nyert meg, akik utoljára 44 évvel ezelőtt kerültek döntőbe.  Egész héten erről szólt minden, fogadásokat kötöttek, elemezgették, hogy vajon fog-e esni az eső vagy nem szombaton, tudósításokat a csapatok edzéséről, felkészüléséről. Szóval a csapból is ez folyt. Most, hogy megvolt a döntő, ez a hét meg a meccs elemzéséről szól.
Ezen a hétvégén tehát lezárult a „Septopia”, ahogy a szeptemberi futball liga sorozatot hívják itt.  Megvolt a rögbi döntő is Sydney-ben, úgyhogy most pihi jön a foci és rögbi világában. Van helyette persze bőven más: cricket, lovas derby és a golf. Már el is kezdték reklámozni a november eleji lovas derby döntőt, ami pontosan nov. 6-án lesz, egy keddi napon, ami itt Victoria államban munkaszüneti nap! 🙂
Hatalmas esemény, felvonul az ausztrál elit nagyja, ezerrel mennek a fogadások, a hölgyek számára pedig már felvázolták a legújabb divat trendet, hogy mi lesz sikkes az idei futamon, mik lesznek a domináns színek, azaz mi az idei derby divat. Hát szó se róla, láttam néhány ruha költeményt, amitől tátva maradt a szám, a különféle kalap csodákról már nem is beszélve. Amíg az urak fogadnak a lovakra és szétrágják a körmüket, hogy vajon jó helyen fog-e befutni a kedvencük, a hölgyek számára ez egy hatalmas divatbemutató.
A probléma csak az, hogy az éppen tomboló "ló influenza” miatt, eléggé kérdéses, hogy egyáltalán lesz-e futam.
Apropó, cricket! A mostani lakás ablakából pont rálátunk egy cricket pályára. Most, hogy itthon vagyok, minden nap elnézegetem, ahogy 3-4 emberke "elmolyolgat” a pálya körül. Nagyon vicces. Reggel 8-kor már javában megy a munka és délután 3-ig abba sem hagyják. Próbálom megfigyelni, hogy mi a szisztéma.  A fűvet úgy tűnik egy héten egyszer nyírják. A pálya középső részén található "dobó” területen viszont minden nap más izgalmak történnek. Három részre fel van parcellázva a terület és hol az egyik, hol a másik van letakarva. Néhány napig úgy éreztem, hogy "itt a piros, hol a piros” játékot játszanak a környék lakóival. 🙂 Aztán azt hittem füvesítenek és védik a fűmagokat a madaraktól, de végül másnap fény derült az igazságra: Gyeptéglázzák a parcellákat. 
Közben minden másnap edzés van, ami 4-5 órás, de volt ami már 6 órán át is tartott. Jól meghajtják szegény fiúkat, bár ahogy látom igazából csak az edzés első harmada igazán kemény, utána inkább technikai gyakorlások vannak.
Kiváncsi vagyok mikor lesz már meccs.:-) Majd kiülünk Tomival az erkélyre egy-egy bambival meg chips-el. 🙂
 
Advertisements
This entry was posted in Utazás. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s