Melbourne!

 
2007. augusztus 28. (kedd)
Végre lehetett aludni… Legalábbis ezt gondoltuk. 10-kor telefoncsörgésre ébredtünk. Bejelentkezett Bernadette a "mellénk rendelt” segítő, aki segít nekünk lakást találni, illetve boldogulni a városban. Bernadette egy negyvenes éveiben járó amerikai hölgy, akitől ismeretlenül egy kicsit tartottunk. Korábban ugyanis összeírtam néhány, bennünk felmerülő kérdést a városról, a megélhetés lehetőségeiről stb., melyre válaszolva az első bekezdésben csak arról áradozott, hogy mennyire imád minket, mennyire okosak vagyunk, mennyire előrelátók stb. Szóval nagyon "amerikainak” tűnt a kissé túlzó lelkesedésével. A találkozásunk után viszont mindketten kellemesen csalódtunk, mert nagyon jó fejnek tűnik, aki valóban azon van, hogy segítsen nekünk.
 
Szóval 12-re értünk jött kocsival, majd elvitt minket három körzetbe, ahol meglátása szerint nekünk megfelelő apartmant tudnánk találni. Mindhárom tulajdonképpen a központi része Melbourne-nek, a City, tele hatalmas épületekkel, éttermekkel, boltokkal stb. Az egyik Docklands (ahova decemberben az Ericsson is költözik), amely a kikötőre nyílik (nem az ipari kikötőre!), elképesztő a kilátás az öbölre, a belvárosra, és a legideálisabb lenne, hiszen Tomi pár perc sétával eljutna a munkahelyére. Itt vannak olyan lakások, amelyeket már otthon kinéztünk magunknak, modern apartmanok letisztult, minimalista stílusban, saját edzőteremmel, uszodával, parkolóval. Közel van mindenhez, pezsgő éjszakai élettel. Bernadette meghívott minket egy kávéra a kikötőben található egyik jópofa kis kávézóban, ami nagyon tetszett nekünk. Nyáron ez a hely isteni lehet. 🙂 Amúgy az idő nagyon jó jelenleg. 18 fok körül van, szóval simán ki tudtunk ülni a teraszra. Itt most kezdődik a tavasz, ami  nekünk kicsit fura, mert szeptember van?! 🙂
 
A másik South Yarra, amely inkább „kisvárosias”, alacsonyabb, pár emeletes házakkal, alatta kisebb üzletekkel. Alapvetően ez is ideális lenne, azonban itt a bérlemények egy része nem felújított, régebbiek, használtabbak, és ahogy Bernadette mondta, a kilátás nem igazán ideális, mivel az ablakok elsősorban a szomszéd ház téglafalára nyílnak.
 
A harmadik maga a Beach, amely a legmesszebb van a belvárostól, bár még mindig elviselhető és hasonló South Yarra-hoz.
 
A negyedik pedig Southbank, az a hely, ahol most lakunk, az egy hónapig bérelt lakásban. Ez is tetszik nekünk nagyon, olyan, mint Docklands.
 
Ötödik lehetőségként pedig Tomi kollégája Mark – aki kijött elénk a reptérre – 6 hónapra Angliába utazik a családjával dolgozni Ericssonon belül. Felajánlotta, hogy lakhatunk a házukban. Elég nehéz a döntés, mert 6 hónapig nem kellene bérleti díjat fizetnünk, viszont nem nagyon tetszik nekünk, hogy kiköltözzünk a külvárosba, ahol este 8 után megszűnik az élet. Ráadásul a ház és a bútorok sem mai keletűek. Autó nélkül igen nehézkes és hosszú az út be a városba, és semmilyen esti szórakozási lehetőség nincs kint. Ráadásul Bernadette megbízatása mostanra szól, tehát 6 hónap múlva mehetünk egyedül lakást keresni minden segítség nélkül. Állítólag egészen másként bánnak azzal, akinek van saját "ügynöke”, aki segít neki, mintha mi bemennénk magunk az utcáról. Tominak is csak max. három hónapig lenne közel a cég, hiszen decemberben beköltöznek a belvárosba. Ráadásul most jön a nyár, amit szívesebben töltenénk itt bent a városban és a tengerparton, mint a külvárosban. Szóval bármennyire kellemetlen lesz nemet mondani egy ilyen kedves és nagyvonalú ajánlatra, valószínűleg ki fogjuk hagyni.
 
Mivel szeretnénk egy kicsit több időt tölteni sporttal, fontos, hogy közel legyen valami szép park, ahol lehet futni, továbbá nem hátrány az uszoda és az edzőterem sem. Bernadette-től tudjuk, hogy egy edzőterem bérleti díja havonta igen borsos, ezért nem rossz, ha a földszinten van egy ingyen. Szóval nagyon hajlunk a Docklands vagy Southbank régiók felé. Jövő hét hétfőn és kedden már lesz is mit megnéznünk, mert Bernadette lebeszél néhány találkozót.
Sok hasznos infót megtudtunk egyébként tőle, tényleg nagyon segítőkész. Ő és a cége szervezik 30-án a Welcome Party-t is, ahova meghívtak minden, mostanság érkezett külföldit egy kis találkozóra, ismerkedésre, beszélgetésre. Kíváncsi vagyok lesz-e még magyar rajtunk kívül. 🙂
 
Kb. 2 óra körül értünk vissza a kecóba, ahol végre volt időnk kipakolni a bőröndből, amire eddig nem volt idő. Gyorsan mostam is egy adagot, majd miután bekapcsolták az internetet, gyorsan skype-oltunk is egyet a szülőkkel. Este 8 körül megéheztünk és elmentünk sétálni egyet és vacsizni. Nagyon tetszik a belváros! Teljesen el vagyok tőle ájulva. Én korábban csak európai városokban jártam, ahol azért ritka a 30 emeletesnél nagyobb épület. Tomi már járt Amerikában, New York-hoz képest ez persze más. Nekem viszont ez nagyon új és őszintén szólva nagyon bejön. Különösen tetszik, ahogy néhány régi, Viktoriánus stílusú házat meghagytak, körbe véve a hatalmas felhőkarcolókkal. Segítve a nem látókat, ahogy máshol is, itt is hanggal jelzik a zöld jelzést a zebráknál. Itt nagyon vicces, ahogy átvált zöldre a lámpa, olyan hangja van, mintha lőttek volna, majd utána sorozatlövéshez hasonló hangot ad ki addig, amíg át nem vált a lámpa. Tehát lőnek és aztán futás! 🙂
 
Ma este amúgy esemény van Ausztráliában. Tele volt a híradó azzal, hogy ma este 8 után kezdődik a teljes holdfogyatkozás, amit részben láttunk is. Európából ez most nem volt látható.
 
Most már lassan 11 óra van, megyünk csucsukálni, mert holnap reggel 9-re jön az autóvezetés oktató. Először Tomi fog vele gyakorolni két órát, ami állítólag elég lesz ahhoz, hogy közlekedni tudjunk Melbourne-ben?! Egy későbbi időpontban majd én is kapok szintén két órát. Holnap vehetjük át a bérautónkat is, amit egy hónapig biztosítanak számunkra. Egyébként a közlekedés teljesen normálisnak tűnik, eltekintve persze a fordított közlekedést. Az emberek nyugodtan vezetnek, nem dudálnak és tolakodnak. Autópályán a megengedett sebesség 100-110 km/óra, a belvárosban pedig 50-60 km/óra. Ha ezt túlléped, csúnyán megbüntetnek. Nagyon sumákolni sem lehet, mert az autópálya végig be van kamerázva. Az utakon rengeteg a GM autó, az Opel is az, csak itt a neve Holden. Amúgy többségében Toyota, Honda, Mazda és Mitsubishi rohangál az utakon.
 
Advertisements
This entry was posted in Utazás. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s