albérlet keresés

 
2007. szeptember 1.  (szombat)
Kelnünk kellett időben, mert jött értünk Bernadette, és elmentünk megnézni három lakást. Rendes volt tőle, hogy szombaton is dolgozott. Halálpontosan mentünk le a bejárat elé, Bernadette is halál pontosan érkezett, itt ugyanis nem vár a landlord (főbérlő). Ha nem vagy ott időben, elmegy.
A lakások kiadása, vásárlása itt teljes mértékben ügynökségeken keresztül történik. Nem nagyon láttunk apró hirdetéseket az újságban, van viszont szinte minden sarkon egy ingatlaniroda. Ellentétben az otthoni eljárásnak itt egy időpontot adnak meg a lakás megtekintésére, amikor is minden érdeklődő odatódul egyszerre. Nem túl kellemes, amikor egyszerre 30-an jártok körbe egy egyszobás lakást, olyan mintha a múzeumban sétálnál. Minden bérlemény esetében, ha érdekel a lakás, akkor egy jelentkezési lapot kell kitölteni (!), amelyben elég részletesen leinformálnak téged.  Meg kell adni, hogy hol dolgozol, mennyit keresel, kivel fogsz lakni a kecóban együtt, hol laktál korábban, miért jöttél el onnan, a cég neve ahol dolgozol, a cégnél egy kontakt ember neve-telefonszáma.
Miután leadtad a jelentkezési lapot, ők döntik el, hogy az összes jelentkező közül kinek adják ki a lakást!!! Ezért hasznos, hogy van egy Bernadette-ünk, mert ő ilyenkor lelkes referencia levelet csatol a jelentkezési laphoz, melyben az egekig magasztal majd minket, de elsősorban Tomit, hogy ő mennyire támogatott az Ericsson által stb. stb.
Érdekes rendszer.
A körzet neve, ahol az első lakást néztük meg, Docklands, ahol nagyon modern lakások vannak, az itt épült házak legtöbbje az elmúlt pár évben készült. Elméletileg két bútorozatlan és egy bútorozott lakást néztünk volna meg. Ebből az első, amit láttunk nagyon picike volt és nem volt túl jó a kilátás, mivel az első emeleten volt a lakás. A bútorozott bérleménybe végül nem tudtunk bejutni, mert a jelenlegi bérlőt nem értesítették és így nem engedett be senkit. Ide hétfőn megyünk majd vissza. A harmadik szintén bútorozatlan volt, szép kilátással, de ahogy az első is, nagyon-nagyon picike.
Sajnos kezdjük belátni, hogy az a bérleti díj, amelyet ki tudunk fizetni egy hónapra, az itt a "legeslegeslegközpontibb” városrészben nem lesz elég egy nagyobbacska kecóra. Itt aranyárban vannak a bérlendő lakások, és max. egy egyszobás kis garzonra futná, ami két ember számára elég szűköske. Ezért a havi bérleti díjért azonban valamivel kijjebb a központtól már két szobás lakást lehet bérelni, a külvárosban pedig már kétszintes, három-négy hálószobás családi házat. Az utóbbinak viszont megvan az a hatalmas nagy hátránya, hogy kocsi kell hozzá, és legalább háromnegyed órát kell autókázni, hogy bejuss a városba. Továbbá amit már korábban is írtam, hogy az emberek egyenes arányban tűnnek el az utcáról azzal, ahogy megy le a nap este. No szórakozás.
Persze még csak három lakást láttunk, és Bernadette ígérete szerint még legalább 7-8-at fogunk megnézni hétfőn-kedden, azért picit lelombozódtunk. Rá is cuppantunk újra a netre és elkezdtünk megint keresgélni, ezúttal a központtól kicsit távolabbra eső helyeken. Ha most megkérdeznének minket, akkor szerintem Tomival arra a helyre szavaznánk, ahol most az egy hónapra bérelt lakásunk van, Southbank. Ez még mindig a belváros, de egyik oldalról végig körbeöleli a Royal Botanic Gardens, ami talán a legnagyobb parkja Melbourne-nek, közvetlenül a Yarra folyó mellett. Ez a rész talán nem annyira drága, mint Docklands. Le is válogattunk 4-5 újabb címet ezen a környéken, hétfőn finoman beadagoljuk Bernadette-nek, aki nem fog örülni. Neki ez a munkája, nyílván ezerszer jobban ismeri Melbourne-t mint mi, tehát valahol érthető, hogy nem igazán értékeli, ha mi "okoskodunk”. De hát nem okoskodunk, egyszerűen csak aggódunk, hogy találjunk időben valamit. Annyira telített a piac, hogy szinte alig takarítják ki a lakást az előző bérlő után, már egy órával ott is az új. Meg hát ott vannak a szép kis elképzelések, amelyekkel mi is indultunk az elején. Nagy legyen, napos legyen, terasza legyen szép kilátással, jó közlekedéssel, park közelében stb.  Úgy látom valamilyen kompromisszumot előbb vagy utóbb kötnünk kell…
Valahol amúgy ez egy teljesen normális folyamat, amit mi csinálunk és hál’ istennek azért ezzel Bernadette is egyetért. Úgy jöttünk ide, hogy fogalmunk sincs hova érkezünk. Előzetesen sokat nézelődtünk a neten és azt hiszem maximálisan pro-aktívak voltunk, de ettől még nem ismerjük a várost egyáltalán. Meg kell nézni minden környéket, többször is, ahhoz, hogy tudjuk mi az amit akarunk, mi az amit biztos, hogy nem akarunk. Ez másképp nem megy. És mi most pont ennek a folyamatnak a közepében csücsülünk éppen. Látjuk saját magunkon hogyan változik a véleményünk akár naponta is. Docklands volt a "paradicsom” első nap. Most hogy látjuk milyen lakás lehetőségek vannak már nem annyira idilli a hely. Most átpártoltunk Southbank-hez, de ebből még csak pici cikkelyeket láttunk, lehet, hogy hétfőre már ez is kiesik a kosárból. 🙂 Ki tudja!? Közben már kacsingatunk a beach felé is, amiről még egy-két nappal korábban azt írtam, hogy nem igazán ideális. Viszont a beach-en nagyobb lakást kapunk kevesebb pénzért, mint itt a belvárosban. De hát többet kell utazni.
Isteneeeem, kezd szétmenni az agyam. 🙂
Szóval nem lesz egyszerű ez a lakáskeresés, ráadásul nem ez az egyetlen megoldandó probléma jelenleg. Hiszen minden összefügg mindennel. Az élet elkezdéséhez nem csak lakás kell, de bankszámla, telefon, egészségbiztosítás, "BKV” bérlet, supermarket keresés, nekem munka keresés stb. Szóval egyszerre minden és lehetőleg egy hónapon belül (vagy hamarabb). Mivel ezek a dolgok (nem a szupermarketre gondolok!) hosszú távon fogják meghatározni az életünket, nem akarunk rosszul dönteni. A jó döntés meghozatalához viszont idő kell, órákat böngészni a neten, hogy mit ajánl az egyik bank, mit a másik, hol kedvezőbb a dolog stb.  Minden új és ezernyi információt kell begyűjteni.
OK, azért nem sajnáltatom magunkat, de tényleg nem egyszerű. Az első egy-két hónap tuti erről fog szólni. De nem baj! Legalább zajlik az élet! 🙂
Szóval a lakásnézés utána a délutánt a neten töltöttük, majd este még elmentünk egy kis felfedező sétára. Körbejártuk Southbank-et és megnéztük azokat a házakat, ahol vagy találtunk bérelhető lakást a neten vagy szívesen laknánk ott.
Bóklászva az utcán többször is belefutottunk egy, Bp-en edződött kis lelkünknek teljesen idegen jelenséggel. Itt a gyalogos a KIRÁLY. És ez szó szerint értendő. A járdához sem értünk, amikor a taxis már nyomta a féket és türelmesen várt, amíg átslattyogtunk a járdán. Bakker, még a gondolat sem született meg az agyacskánkban, hogy átmegyünk a zebrán, ő már megállt, feltételezvén, hogy előbb vagy utóbb úgyis le fogunk lépni a járdáról.
Ilyet eddig csak Ausztriában meg Németországban tapasztaltunk.
Egyébként ezt Bruno az autós oktató is mondta, hogy itt minden körülmények között a gyalogosnak van elsőbbsége.
Éljen az ausztrál KRESZ!!! 🙂
 
Advertisements
This entry was posted in Utazás. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s