Indulás

2006. március 17. péntek
 
Elindultam az USA-ba.
 
Mivel pénteken, 17-én 7:10-kor szállt fel a gép Ferihegy 2B-ről, így jó korán kellett kelni.
 
Az első viccesebb izgalom a felszálláskor következett be. A jegyem az ablak mellé szólt. Mellettem két Amerikába szakadt 40 körüli hölgy ült akkora arccal, hogy már én szégyeltem magam. A stílusuktól meg felállt a szőr a hátamon. Ráadásul kézipoggyászként egy lábtörlő kutya is velük volt. Na mindegy. Szóval a folyosónál lévő széken ülő hölgy, aki mellesleg volt vagy 120 kiló, alkotta az izgalmat. Épp felszállás közben kinyílt a feje felett a poggyásztartó ajtaja. Na erre ő, mondván nehogymá’ valami a nyakába essen, kicsatolta az övét, hogy majd feláll és becsukja azt az ajtót! Nem semmi ötlet…. A másik hölgy mellette meg segített neki, mert azért 120 kilót felszállás közben mozgatni ugye nem kis pálya. Egyszercsak a hangosbemondóban többször is elhangzott valami ehhez hasonló angolul: HÖLGYEM ÜLJÖN LE! De a hölgy csak be akarta csukni az ajtót, mire végül egy stewardess is odajött és becsukták. Nem volt semmi, pedig hát a felszállás mag is egy élmény, de így… :-))))  
 
Az utazás átlagosnak volt mondható, meg a kaja is. Párizsban szálltam át, mert ugye Air France-al repültem végig. Sajna a CDG (Charles de Gaul) reptéren eléggé limitált volt a hely a tranzitra váróknak, ahol sétálgatni lehetett, szóval a 3 óra várakozás kicsit lassan telt. Aztán beszálltunk a "nagy" gépbe. Itt sem volt semmi extra, szerencsémre a mellettem lévő ülésen végig nem ült senki és az azt követőn meg egy jó fej 40-es spanyol férfi ült, akivel lehetett beszélgetni. Olyan jól beszélt angolul, hogy alig akartam elhinni, hogy spanyol. 🙂
 
Moziválaszték a következő volt: Harry Potter és a tűz serlege, A nyughatatlan, Weather Man, meg két francia film. No comment.
 
11 óra 40 perc volt az út LA-ba, a végére már nagyon untam. Szerencsémre viszonylag gyorsan átestem a vizsgálatokon, meg az ellenőrzéseken, gond nélkül.  Már csak a bérelt autóhoz kellett eljutni, na meg a szállásra, ami Ontarióban van. A reptérem minden autókölcsönzőnek saját belső buszjárata van, mert gyalog kissé messze lenne. A Hertz-től bérelt a cég autót, szóval oda mentem. Egy gyakornok intézte a kölcsönzést, egy darabig nézegette is a magyar jogsimat. Jó fej volt a srác és a végén egy SUV adott. Ilyet se nagyon fogok vezetni Pesten. 🙂
 
Beszálltam az utóba (naggyon király) és megkerestem a felírt szálláscímet a palmomban (kéziszámítógép), hogy beírhassam a GPS-be. Mert ugye enélkül nehezen közlekednék itt. Persze forgalom az volt, meg Ontario arrébb van LA-től, így majdnem 2 óra volt, mire a szállásra értem. Itteni idő szerint este fél 8 volt, otthoni szerint szombar hajnal fél 5. Még megkerestem a kollégámat, elmentünk egy közeli bevásárlóközpontba, aztán kerültem ágyba végre úgy este fél 10 felé. 🙂
 
 
Advertisements
This entry was posted in Travel. Bookmark the permalink.

2 Responses to Indulás

  1. Peter says:

    hajra Tamas… majd megunod… 🙂

  2. Dan says:

    Varom a folytatast! Az auto eleg zsir! Nem tul nagy?

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s